Atyai Fény

 

 

Jézusi szerepkör és a Halak korszak

 

Most, hogy egyre inkább kibontakozik a cél, amiért itt vagy és olvasod a sorokat, nehéz szavak jönnek.

Ismerjük Jézus önként vállalt szerepkörét, amiért mind hálásak vagyunk neki is, mint az Atyának és Kegyelmének, hiszen az újjászületés lehetőségét adta meg az embereknek.

Azonban tudjuk, hogy a kor amelyre annyian várnak, és az utolsó idők, a Vízöntő korszakra teszik a változás. Ehhez azonban le kell válni a Halak korszakról, mind energetikailag, és mind tudatban. Főleg tudatban. Mátrix szintű váltás áll előtted.

 

Korszakok tengelye és jelentése

Amennyiben megnézed a zodiákus rendszert, akkor láthatod, hogy Halak-Szűz tengelyét, nem másnak hívják, mint a haláltengelyének.

Túl kevés az energia mindenhez.

A Nyilas-Iker tengelyt viszont az élet tengelyének. Bőven van energia és a galaxis központja, szíve nyitva van.

A halál, az elmúlás mint tudjuk Főnixként már alapból magával hozza az újjászületés lehetőségét.

Itt viszont az élet tengelye is ugyanezt vázolja föl.

 

Halak korszak – Miért kell leválnunk?

Halak 2160 éves ciklusa ámbár sok csodálatos remekművet hozott, mint pl. építészet és egyéb kreativitást, mégis magában hordja a veszteséget.

Az emberi hozzáállás és tudatszint hatalmas alászállást mutatott az évezredek és annak identitás váltásai következtében.

Mi több! Sajnos napjainkban is tovább folytatódik a tudati alászállás tömegesen. Az emberek az alsóbb asztrál síkokon akarnak maradni leginkább. Annyira hozzászoktak ezek a lélekrészek a fájdalmakhoz, szenvedéshez, hogy nem is akarnak mást meglátni, nemhogy kimászni ebből a gödörből. Nekik a gödör a világuk, valóságuk.

Jézusnak is meg kellett halnia. Ez óriási vesztesége volt a világnak és ebben az értelmezésben az Atyának is, akinek végig kellett néznie a kínszenvedéseit.

Az élet viszont ott volt akkor is még a veszteség idején is!

 

A „Jézusnak meg kellett halnia értünk, hogy mi élhessünk” – tudati jelenlét, gondolkodás, a múltba ragassza az embert. Ezt a gondolkodásmódot a társadalmi, vallási normák, szokások ültették bele az emberbe és bizonyos lélekrészeibe is.

Nemcsak múltba ragaszt, hanem igen negatív a Tiszta Fény tükrében is.

 

„Jézus az újjászületésével elhozta számunkra is az újjászületés, azaz a teljes megújulás, átalakulás lehetőséget”. – ez a szemléletmód magával hozz egy másfajta tudati gondolkodást, ami a jövőre vetíti ki a tekintetünket.

Célt ad, célirányt biztosít.

 

Átalakulás, átváltozás magasabb minőségekbe, – a következő állomás. Az úton a fejlődéshez szükséges tapasztalatokkal fogsz gazdagodni.

Amint az irányítóelvedet megtalálod, akkor minőségi átalakulás érhető ez.

Ez a bölcsesség állapota.

 

Sokan a Vízöntő korszak jelenlétét várják, hogy a változások maguktól beinduljanak, azonban ez ebben a formában nem fog eljönni, illetve a „beragadt” gondolkodás mód nem lesz elég ahhoz, hogy talpon maradj, mikor hamarosan a Vízöntőbe fordul át minden.

 

Vízöntő kapuja – átfordulás, felemelkedés lehetősége

Alapinformációim, tanulmányaim az asztrálmitoszi rendszerre hagyatkoznak. Egy ősi rendszer, ami kutatások során került elő a múlt rejtekhelyeiről, és az emlékezés azonnal felszínre hozta mindazt a tudást, ami számtalan népművészeti kincsekben végig szemünk elé volt tárva a történelem folyamán mindvégig.

 

Mint sokan, akik foglalkoznak a kérdéssel, tudják, hogy a Vízöntő nem a 3. dimenzióban van jelen, hanem 4. dimenzióban. Így nem is tud megnyilvánulni, mint a többi jegy.

A Vízöntő általánosan 2-2 dimenziójával a mellette lévő szomszédaira terül rá: Halakra-Bakra.

Cserében időt ad a két jegy számára.

 

 

Így azoknak is igazuk van, akik azt állítják, hogy a Vízöntőben vagyunk és azoknak is, akik azt állítják, hogy még csak most megyünk bele. Ki melyik szintet, dimenzió éri el, éli meg.

Lényeg, hogy jelen van 2 többletdimenzió.

Jézus és az Atya okkal ezt az időt választották a megváltásra, kegyelemre, a kiugrás lehetőségeként, hiszen a többlet dimenziók adják meg az újjászületés lehetőségét is.

Sőt!

Ezek adják meg a fölemelkedés lehetőségét is, csupán bele kell „folyni” az áramlatba, megengedni magadnak, hogy fejest ugorj az újba.

Ehhez viszont tudatos elengedés szükséges energetikai, mátrix szinten leválasztódni a Halak veszteséggel járó korszakáról, szemléletmódjairól, hozzáállásáról, tudatáról.

 

Leválást szó sokszor elhangzik. Azért van, mert szó szerint kell érteni. Nevezhetem elengedésnek is, azonban ez egy óriási kilépés. Múltból való kilépés egy magasabb szint felé.

Kozmogóniai energiáknak több szintje van.

• Amiből kilépünk, mert a legalacsonyabb szint.

• Elérünk egy magasabb szintet, amin már nem éljük meg a lehúzásos energiákat, ciklusokat, ahol már a fény, mint „pozitív eszköztár” lesz jelen, ahol beindulnak az új tapasztalási lehetőségek, melyek a következő szintre visznek föl, ami nem más, mint;

• Lélek síkja – útja szint. Itt már valóban Magasabbrendűségbe igyekszünk fel-fejlődni és a karmáinkból kilépni.

• Isten útja szint következik el, amely már Sorsfordítással jár együtt. Itt már ok-okozati módon új karmákat építünk annak fejében, hogy már az isteni minőség fejlődési szintjén vagyunk, ahol már az ismert Krisztus-tudatot igyekszel megélni minden napjaidban. Istenszeretet, mint szenté válás folyamata.

Ez a jövőkép. Ez keretrendszert biztosít számunkra, amely segíti az utat, célirányt és nem szétszór bennünket a nagyvilág hatalmas információáradatában. Ez későbbi téma kör lesz.

 

Van egy tíz emeletes ház. Nem számít, hogy hányadik emeletén laksz. Az erkélyről le tudsz látni, nézni, azonban nem mész le az első emeletre. A folyosó zárva van. Használatod a Halak információit, azonban nem hangolódsz vissza a régi, lehúzó energiákra, mert magukkal rántanak le az első emeletre és, mint mondtam a folyosó ajtaja zárva van. Föntről ha bemész, már nem lesz visszaút, mert mélyebbre kerülsz, mint előtte voltál.

Egy téglát minél magasabbról dobnak a homokba, annál mélyebbre süpped bele.

 

Egy kis kitérő, személyes megjegyzést fűznék hozzá, hogy a leválás abszolút nem lesz veszteséges :)

Célirányhoz közelítve

Az eddigiek azért hangzottak el, mert a saját tapasztalataimból tudok beszélni. Ezek az átlépések nem kérések voltak – szelíd, mégis szigorú utasítások érkeztek. Lágy hangvitelben, de rendíthetetlen pontossággal.

Egyre tisztábban bontakozik ki a cél, amiért itt vagy, és olvasod ezeket a sorokat, melyek bevezetnek abba, hogy miért olyan határozott és szinte szigorú az „Atyai emlékekről való leválás” invokációja.
Valójában ez nemcsak elhívás, hanem mély, irányt mutató erőtér is.

 

A Teremtő sérülései és a mi szerepünk

A Halak korszaka – ahogy sok ciklus előtte – sérüléseket hordoz, amelyek áthatják a világot, és minket is.

De ha az Ő szemszögéből nézzük: ezek az emlékek a Teremtőben élnek.

A megélt sérülései, aminek természetesen mi is részesei vagyunk. Fájdalmak, törések, amelyek közösen Bennünk lüktetnek.

Most mégis: közösen választjuk az elengedést. Letenni ezeket az emlékeket – Neki is, nekünk is.

Az ember egykor hibázott. A túlfüggetlenedett lények, – akik a Földre vannak leszületve, vagy éteri szinteken élnek, mind – mind egyfajta lelki sérülése a Teremtőnek és teremtésnek.

Ez volt a bukás, amit most megtisztulással, felemelkedéssel, bizalommal, hittel, és legfőképpen szeretettel írunk felül.

Ebből a történetből most kiszállunk.

 

Ősbizalom – a helyreállás útja

A Halak korszak – és vele együtt az emberiség kollektív sebeinek – valódi elhagyása nem csupán egyéni gyógyulás.

Ez egy mély, közös történet zárása.

• A Teremtő emlékeinek letétele bennünk történik.

• Minden egyes lélek, aki leválik a szenvedés mátrixáról, egy új spirálra lép fel – és ezzel a Teremtőt is gyógyítja önmagában.

• A mi fölemelkedésünk az Ő helyreállása is egyben.

 

Egy mély tapasztalat

Egyik kezelés alkalmával előlépett egy lélekrész, – egy fiatalemberből, tisztán hirtelen.

Azt mondta: „Én a Lemúriai lélekrész vagyok. Elegem van abból, hogy bent kell megülnöm. Tenni akarok. Az Ősbizalmat kívánom helyrehozni a Teremtővel. Már nem tudok csendben maradni. Az egész világnak el akarom mondani! Tudniuk kell, rendbe kell hoznia mindenkinek!”

Mivel én magam nem éltem Lemúria idején, közvetlen megélésem nincs erről,
azonban mások tapasztalatai alapján valamennyire mégis ismerem e rezgést.

A történtek alatt a Teremtő Atya jelen volt. Hallotta mindezt, látta a belső történéseket.

A ki nem mondott kérdésemre csupán annyi választ adott, hogy megmutatta mi is történt akkor Benne.

Egy belső katasztrófa volt – nemcsak külső, földi törés, hanem a Teremtő belső világának szétrobbanása.

Képzelj el egy hatalmas katasztrófát, amiben nem csupán földindulások vannak, hanem hatalmas robbanások, melyekben a föld darabok, rétegek kifordulnak helyükről, megfordulnak, átfordulnak a tengelyükön, lesüllyedve a föld mélyére az addig is mert felszín.

Sokszor jutott eszembe, hogy talán ilyenek lehettek a világok lesüllyedései is. Nem tudom.

 

Most képzeld el ezt a földi katasztrófát magában a Teremtőben és annak Lelkében.

És most nézz mélyen önmagadba!

Pontosan ugyanezek játszódtak le annak idején is te benned, aki ott voltál.

Az emberek belső világában ugyanez a szakadék, ugyanez a törés és bizalomvesztés van jelen.

Szavakkal leírhatatlan, megfoghatatlan érzések melyek kísérték ezt az eseményt, mély űrt hagytak mindenkiben. Egy hatalmas szakadékot, amit azóta sem tudtak, tudtunk átívelni, áthidalni.

 

Visszatérés az Ősbizalomba

Az Ősbizalom helyreállása, mint a Teremtő belső visszatérése és gyógyulása Bennünk és mi Benne.

 

A Halak korszak sebe itt érhető tetten, valahol megismételte ezt a törést, veszteséget:

• elvágtuk magunkat attól a benső isteni jelenléttől, akiben teljes bizalommal pihenhettünk volna.

 

A „szenvedés-mátrixból” való kilépés tehát nemcsak gyógyulás, hanem visszatérés a Teremtő szívébe, az Ősbizalom által – és ez valóban a Teremtő helyreállása Bennünk és mi Benne.

 

A következő cikk felfedi a fejlődésben lévő fénytelenség jelenlétét, hogy miért is fontos kilépni belőle.

Kérlek kövesd az utat, hogy megértést találj megerősítve a belső döntésedet, és visszatérsz a Tiszta Fény állapotába.